Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum tempora}
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Qui fecit nos.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Qui fecit nos.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui fecit nos.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
|
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. He is our Maker.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. He is our Maker.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. He is our Maker.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
|
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Nocte surgéntes vigilémus omnes,
Semper in psalmis meditémur, atque
Víribus totis Dómino canámus
Dúlciter hymnos.
Ut pio Regi páriter canéntes,
Cum suis Sanctis mereámur aulam
Íngredi cæli, simul et beátam
Dúcere vitam.
Præstet hoc nobis Déitas beáta
Patris, ac Nati, paritérque Sancti
Spíritus, cujus réboat per omnem
Glória mundum.
Amen.
|
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Éjjel serkenvén közösen virrasszunk,
Elgondolkozzunk örökös zsolozsmán,
Egyszívvel zengjünk mi Urunknak édes
Szívbeli himnuszt.
Igy zsolozsmázván a kegyes Királynak
Érdemelhessünk amaz égi udvar
Népe közt osztályt, legyen így a részünk
Élet örökké.
Adja meg mindezt kegyesen minékünk
Boldog Istenség, Atya és Szülötte
És a Szentlélek, akinek dicsétől
Harsog a minden.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Servíte Dómino.
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas ejus, * et in lege ejus meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:3 Et fólium ejus non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:4 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem proícit ventus a fácie terræ.
1:5 Ídeo non resúrgent ímpii in judício: * neque peccatóres in concílio justórum.
1:6 Quóniam novit Dóminus viam justórum: * et iter impiórum períbit.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Serve the Lord with fear, and rejoice with trembling before Him.
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bűnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel-nappal az ő törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:3 és levele el nem hull; * és amit cselekszik, mind sikerül.
1:4 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld színéről.
1:5 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az ítéletben; * sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
1:6 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvész.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 2 [2]
2:1 Quare fremuérunt gentes: * et pópuli meditáti sunt inánia?
2:2 Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum * advérsus Dóminum, et advérsus Christum ejus.
2:3 Dirumpámus víncula eórum: * et proiciámus a nobis jugum ipsórum.
2:4 Qui hábitat in cælis, irridébit eos: * et Dóminus subsannábit eos.
2:5 Tunc loquétur ad eos in ira sua, * et in furóre suo conturbábit eos.
2:6 Ego autem constitútus sum Rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, * prǽdicans præcéptum ejus.
2:7 Dóminus dixit ad me: * Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
2:8 Póstula a me, et dabo tibi gentes hereditátem tuam, * et possessiónem tuam términos terræ.
2:9 Reges eos in virga férrea, * et tamquam vas fíguli confrínges eos.
2:10 Et nunc, reges, intellégite: * erudímini, qui judicátis terram.
2:11 Servíte Dómino in timóre: * et exsultáte ei cum tremóre.
2:12 Apprehéndite disciplínam, nequándo irascátur Dóminus, * et pereátis de via justa.
2:13 Cum exárserit in brevi ira ejus: * beáti omnes qui confídunt in eo.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 2 [2]
2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek * az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájukat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti őket, * és az Úr kigúnyolja őket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja őket.
2:6 Én pedig királlyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, * és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségül, * és birtokul a föld határait.
2:9 Vasvesszővel fogod őket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd őket.
2:10 És most, királyok, okuljatok; * tanuljatok, kik a földet ítélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszetek az igaz útról;
2:13 Mikor hirtelen fölgerjed az ő haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 3 [3]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo ejus.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 3 [3]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 6 [4]
6:2 Dómine, ne in furóre tuo árguas me, * neque in ira tua corrípias me.
6:3 Miserére mei, Dómine, quóniam infírmus sum: * sana me, Dómine, quóniam conturbáta sunt ossa mea.
6:4 Et ánima mea turbáta est valde: * sed tu, Dómine, úsquequo?
6:5 Convértere, Dómine, et éripe ánimam meam: * salvum me fac propter misericórdiam tuam.
6:6 Quóniam non est in morte qui memor sit tui: * in inférno autem quis confitébitur tibi?
6:7 Laborávi in gémitu meo, lavábo per síngulas noctes lectum meum: * lácrimis meis stratum meum rigábo.
6:8 Turbátus est a furóre óculus meus: * inveterávi inter omnes inimícos meos.
6:9 Discédite a me, omnes, qui operámini iniquitátem: * quóniam exaudívit Dóminus vocem fletus mei.
6:10 Exaudívit Dóminus deprecatiónem meam, * Dóminus oratiónem meam suscépit.
6:11 Erubéscant, et conturbéntur veheménter omnes inimíci mei: * convertántur et erubéscant valde velóciter.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Servíte Dómino in timóre, et exsultáte ei cum tremóre.
|
Zsoltár 6 [4]
6:2 Uram, ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem.
6:3 Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok; * gyógyíts meg engem, Uram, mert reszketnek csontjaim,
6:4 és lelkem igen megháboríttatott; * de te, Uram, meddig?
6:5 Fordulj meg, Uram, és mentsd ki lelkemet; * szabadíts meg engem a te irgalmasságodért.
6:6 Mert nincs, ki a halálban megemlékezzék rólad; * a pokolban pedig ki fog dicsérni téged?
6:7 Elfáradtam fohászkodásomban, megöntözöm minden éjjel ágyamat, * megáztatom fekvőhelyemet könnyhullatásaimmal.
6:8 Meghomályosult szemem a búsulás miatt; * megaggottam sok ellenségem között.
6:9 Távozzatok tőlem mindnyájan, kik gonoszságot cselekesztek; * mert meghallgatta az Úr sírásom szavát.
6:10 Meghallgatta az Úr könyörgésemet, * az Úr bevette imádságomat.
6:11 Piruljanak és fölötte zavarodjanak meg minden ellenségeim; * térjenek hátra és piruljanak meg hirtelen.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Serve the Lord with fear, and rejoice with trembling before Him.
|
Ant. Deus judex.
Psalmus 7 [5]
7:2 Dómine, Deus meus, in te sperávi: * salvum me fac ex ómnibus persequéntibus me, et líbera me.
7:3 Nequándo rápiat ut leo ánimam meam, * dum non est qui rédimat, neque qui salvum fáciat.
7:4 Dómine, Deus meus, si feci istud, * si est iníquitas in mánibus meis:
7:5 Si réddidi retribuéntibus mihi mala, * décidam mérito ab inimícis meis inánis.
7:6 Persequátur inimícus ánimam meam, et comprehéndat, et concúlcet in terra vitam meam, * et glóriam meam in púlverem dedúcat.
7:7 Exsúrge, Dómine, in ira tua: * et exaltáre in fínibus inimicórum meórum.
7:7 Et exsúrge, Dómine, Deus meus, in præcépto quod mandásti: * et synagóga populórum circúmdabit te.
7:8 Et propter hanc in altum regrédere: * Dóminus júdicat pópulos.
7:9 Júdica me, Dómine, secúndum justítiam meam, * et secúndum innocéntiam meam super me.
7:10 Consumétur nequítia peccatórum, et díriges justum, * scrutans corda et renes, Deus.
7:11 Justum adjutórium meum a Dómino, * qui salvos facit rectos corde.
7:12 Deus judex justus, fortis, et pátiens: * numquid iráscitur per síngulos dies?
7:13 Nisi convérsi fuéritis, gládium suum vibrábit: * arcum suum teténdit, et parávit illum.
7:14 Et in eo parávit vasa mortis: * sagíttas suas ardéntibus effécit.
7:15 Ecce, partúriit injustítiam: * concépit dolórem, et péperit iniquitátem.
7:16 Lacum apéruit, et effódit eum: * et íncidit in fóveam quam fecit.
7:17 Convertétur dolor ejus in caput ejus: * et in vérticem ipsíus iníquitas ejus descéndet.
7:18 Confitébor Dómino secúndum justítiam ejus: * et psallam nómini Dómini altíssimi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. God is a righteous judge.
Zsoltár 7 [5]
7:2 Uram, én Istenem, tebenned bíztam; * szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem;
7:3 Nehogy elragadja mint az oroszlán lelkemet, * midőn nincs, ki megváltson, sem ki megszabadítson.
7:4 Uram, én Istenem, ha ezt cselekedtem, * ha gonoszság vagyon kezeimben,
7:5 Ha hasonlóval fizettem a velem gonoszul cselekvőknek: * essem el méltán ellenségeim előtt üresen;
7:6 üldözze az ellenség lelkemet, és fogja meg, és tiporja el a földön éltemet, * és tegye porrá dicsőségemet.
7:7 Kelj föl, Uram, haragodban, * és emelkedjél föl ellenségeim határaiban;
7:7 Kelj föl, Uram, én Istenem, a parancs szerint, melyet parancsoltál; * és a népek gyülekezete körülveszen téged;
7:8 és emiatt térj vissza a magasra. * Az Úr ítéli a népeket.
7:9 Ítélj meg engem, Uram, igazságom szerint, * és ártatlanságom szerint történjék velem.
7:10 Szűnjék meg a bűnösök gonoszsága, és vezéreld az igazat, * szíveket és veséket vizsgáló Isten!
7:11 Az én igaz segítségem az Úrtól vagyon, * ki megszabadítja az egyenes szívűeket.
7:12 Az Isten igaz bíró, erős és tűrő; * haragszik-e minden nap?
7:13 Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét; * kézíját megvonta, és elkészítette azt.
7:14 A halál eszközeit készíté abba; * nyilait égőkké tette.
7:15 Íme igazságtalanságot fogant, * fájdalommal vajúdott, és csalárdságot szült.
7:16 Vermet nyitott, és kiásta azt; * de a gödörbe esett, melyet csinált.
7:17 Fejére tér vissza az ő hamissága; * és feje tetejére száll gonoszsága.
7:18 Hálát adok az Úrnak az ő igazsága szerint; * és zengeni fogok a fölséges Úr nevének.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 8 [6]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es ejus? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subjecísti sub pédibus ejus, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 8 [6]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 9 [7]
9:2 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * narrábo ómnia mirabília tua.
9:3 Lætábor et exsultábo in te: * psallam nómini tuo, Altíssime.
9:4 In converténdo inimícum meum retrórsum: * infirmabúntur, et períbunt a fácie tua.
9:5 Quóniam fecísti judícium meum et causam meam: * sedísti super thronum, qui júdicas justítiam.
9:6 Increpásti gentes, et périit ímpius: * nomen eórum delésti in ætérnum, et in sǽculum sǽculi.
9:7 Inimíci defecérunt frámeæ in finem: * et civitátes eórum destruxísti.
9:8 Périit memória eórum cum sónitu: * et Dóminus in ætérnum pérmanet.
9:9 Parávit in judício thronum suum: * et ipse judicábit orbem terræ in æquitáte, judicábit pópulos in justítia.
9:10 Et factus est Dóminus refúgium páuperi: * adjútor in opportunitátibus, in tribulatióne.
9:11 Et sperent in te qui novérunt nomen tuum: * quóniam non dereliquísti quæréntes te, Dómine.
9:12 Psállite Dómino, qui hábitat in Sion: * annuntiáte inter gentes stúdia ejus:
9:13 Quóniam requírens sánguinem eórum recordátus est: * non est oblítus clamórem páuperum.
9:14 Miserére mei, Dómine: * vide humilitátem meam de inimícis meis.
9:15 Qui exáltas me de portis mortis, * ut annúntiem omnes laudatiónes tuas in portis fíliæ Sion.
9:16 Exsultábo in salutári tuo: * infíxæ sunt gentes in intéritu, quem fecérunt.
9:16 In láqueo isto, quem abscondérunt, * comprehénsus est pes eórum.
9:17 Cognoscétur Dóminus judícia fáciens: * in opéribus mánuum suárum comprehénsus est peccátor.
9:18 Convertántur peccatóres in inférnum, * omnes gentes quæ obliviscúntur Deum.
9:19 Quóniam non in finem oblívio erit páuperis: * patiéntia páuperum non períbit in finem.
9:20 Exsúrge, Dómine, non confortétur homo: * judicéntur gentes in conspéctu tuo.
9:21 Constítue, Dómine, legislatórem super eos: * ut sciant gentes quóniam hómines sunt.
9:22 Ut quid, Dómine, recessísti longe, * déspicis in opportunitátibus, in tribulatióne?
9:23 Dum supérbit ímpius, incénditur pauper: * comprehendúntur in consíliis quibus cógitant.
9:24 Quóniam laudátur peccátor in desidériis ánimæ suæ: * et iníquus benedícitur.
9:25 Exacerbávit Dóminum peccátor, * secúndum multitúdinem iræ suæ non quǽret.
9:26 Non est Deus in conspéctu ejus: * inquinátæ sunt viæ illíus in omni témpore.
9:26 Auferúntur judícia tua a fácie ejus: * ómnium inimicórum suórum dominábitur.
9:27 Dixit enim in corde suo: * Non movébor a generatióne in generatiónem sine malo.
9:28 Cujus maledictióne os plenum est, et amaritúdine, et dolo: * sub lingua ejus labor et dolor.
9:29 Sedet in insídiis cum divítibus in occúltis: * ut interfíciat innocéntem.
9:30 Óculi ejus in páuperem respíciunt: * insidiátur in abscóndito, quasi leo in spelúnca sua.
9:30 Insidiátur ut rápiat páuperem: * rápere páuperem, dum áttrahit eum.
9:31 In láqueo suo humiliábit eum: * inclinábit se, et cadet, cum dominátus fúerit páuperum.
9:32 Dixit enim in corde suo: Oblítus est Deus, * avértit fáciem suam ne vídeat in finem.
9:33 Exsúrge, Dómine Deus, exaltétur manus tua: * ne obliviscáris páuperum.
9:34 Propter quid irritávit ímpius Deum? * dixit enim in corde suo: Non requíret.
9:35 Vides quóniam tu labórem et dolórem consíderas: * ut tradas eos in manus tuas.
9:35 Tibi derelíctus est pauper: * órphano tu eris adjútor.
9:36 Cóntere brácchium peccatóris et malígni: * quærétur peccátum illíus, et non inveniétur.
9:37 Dóminus regnábit in ætérnum, et in sǽculum sǽculi: * períbitis, gentes, de terra illíus.
9:38 Desidérium páuperum exaudívit Dóminus: * præparatiónem cordis eórum audívit auris tua.
9:39 Judicáre pupíllo et húmili, * ut non appónat ultra magnificáre se homo super terram.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 9 [7]
9:2 Hálát adok neked Uram, teljes szívemből; * elbeszélem minden csodádat,
9:3 Vigadok és örvendezek benned; * dicséretet mondok a te nevednek, Fölséges.
9:4 Hátratérvén ellenségeim, * elgyengülnek és elvesznek színed elől;
9:5 Mert végrehajtottad ítéletemet és ügyemet; * a királyi széken ültél, ki igazsággal ítélsz.
9:6 Megdorgáltad a pogányokat, és elveszett az istentelen; * nevüket eltörlötted örökre és mindörökkön-örökre.
9:7 Az ellenség kardjai végképp ellankadtak; * az ő városaikat lerontottad.
9:8 Elveszett emlékezetük, mint a hang. * De az Úr örökké megmarad;
9:9 Királyi székét elkészítette ítéletre; * és ő ítéli meg a föld kerekségét igazán, megítéli a népeket igazsággal.
9:10 Az Úr menedéke lőn a szegénynek, * segítője alkalmas időben, a szorongatásban.
9:11 És bíznak benned, kik ismerik a te nevedet, * mert nem hagyod el, akik keresnek téged, Uram.
9:12 Zengjetek az Úrnak, ki Sionban lakik; * hirdessétek a pogányok között végzéseit;
9:13 Mert a vér bosszulója megemlékezett róluk; * nem feledte el a szegények kiáltását.
9:14 Könyörülj rajtam, Uram, * lásd ellenségeimtől való megaláztatásomat;
9:15 Ki fölemelsz engem a halál kapuiból, * hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.
9:16 Örvendezni fogok szabadításodon; * a pogányok elsüllyedtek a veszedelemben, melyet készítettek.
9:16 E tőrben, melyet elrejtettek, * fogatott meg az ő lábuk.
9:17 Majd megismertetik az Úr, hogy ítéletet teszen; * kezei cselekedeteiben fogatott meg a bűnös.
9:18 Pokolba térjenek a bűnösök, * mind a népek, kik elfeledik az Istent.
9:19 Mert nem leszen mindvégig elfeledve a szegény; * a szegények tűrése nem vesz el mindvégig.
9:20 Kelj föl, Uram, ne erősödjék meg az ember; * ítéltessenek meg a népek színed előtt.
9:21 Rendelj, Uram, törvényhozót föléjük: * tudják meg a nemzetek, hogy emberek.
9:22 Miért távoztál, Uram, messze, * elfordulsz az alkalmas időben, a szorongatásban?
9:23 Míg az istentelen kevélykedik, ég a szegény; * de amaz megfogatik tanácsaiban, melyeket forralt;
9:24 Mert a bűnös dicsekszik lelke kívánságaiban, * és a gonosz áldja magát.
9:25 A bűnös megkeseríti az Urat, * haragja nagysága szerint nem néz semmit.
9:26 Nincs Isten az ő színe előtt; * utai meg vannak fertőztetve minden időben.
9:26 Eltávolíttatnak ítéleteid az ő orcája elől, * minden ellenségén uralkodni akar.
9:27 Mert mondá szívében: * Nem fogok ingadozni, nemzedékről nemzedékre, baj nélkül leszek.
9:28 Szája telve átokkal és keserűséggel és álnoksággal; * nyelve alatt nyomorgatás vagyon és fájdalom.
9:29 Lesben ül a gazdagokkal, rejtekben, * hogy megölje az ártatlant.
9:30 Szemei a szegényre néznek; * leselkedik a rejtekben, mint barlangjában az oroszlán.
9:30 Leselkedik, hogy elragadja a szegényt; * elragadja a szegényt, magához vonván őt.
9:31 Tőrében lenyomja őt, * meghajol és rohan, midőn hatalmába ejti a szegényeket.
9:32 Mert mondá szívében: Elfelejtkezett az Isten, * elfordította orcáját, hogy mindvégig ne lásson.
9:33 Kelj föl, Uram, Isten, emeld föl kezedet; * ne feledkezzél el a szegényekről.
9:34 A gonosz miért ingerlette az Istent? * Mert mondá szívében: Nem fog számra venni.
9:35 Te pedig látod ezt, mert te nézed a nyomorgatást és fájdalmat, * hogy kezedbe ejtsd őket.
9:35 Rád van hagyva a szegény; * te leszel az árva segítője.
9:36 Törd el a bűnös és gonosztevő karját; * keresni fogják az ő bűnét, és nem találják.
9:37 Az Úr országlani fog örökké és mindörökkön-örökké; * ti pogányok, elvesztek az ő földjéről.
9:38 A szegények kívánságát meghallgatta az Úr; * szívük készületeit meghallotta a te füled:
9:39 Hogy ítéletet tégy az árvának és alázatosnak, * hogy az ember többé ne magasztalja föl magát a földön.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 10 [8]
10:2 In Dómino confído: quómodo dícitis ánimæ meæ: * Tránsmigra in montem sicut passer?
10:3 Quóniam ecce peccatóres intendérunt arcum, paravérunt sagíttas suas in pháretra, * ut sagíttent in obscúro rectos corde.
10:4 Quóniam quæ perfecísti, destruxérunt: * justus autem quid fecit?
10:5 Dóminus in templo sancto suo, * Dóminus in cælo sedes ejus.
10:5 Óculi ejus in páuperem respíciunt: * pálpebræ ejus intérrogant fílios hóminum.
10:6 Dóminus intérrogat justum et ímpium: * qui autem díligit iniquitátem, odit ánimam suam.
10:7 Pluet super peccatóres láqueos: * ignis, et sulphur, et spíritus procellárum pars cálicis eórum.
10:8 Quóniam justus Dóminus, et justítias diléxit: * æquitátem vidit vultus ejus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Deus judex justus fortis et longánimus, numquid irascétur per síngulos dies.
|
Zsoltár 10 [8]
10:2 Az Úrban bízom; hogyan mondjátok lelkemnek: * Költözzél a hegyre, mint a veréb?
10:3 Mert íme a bűnösök megvonták a kézíjat, elkészítették nyilaikat a tegezben, * hogy lövöldözzék titkon az igaz szívűeket;
10:4 Mert amiket te állítottál, elbontották; * de az igaz mit cselekedett?
10:5 Az Úr az ő szent templomában, * az Úr széke mennyben vagyon;
10:5 Szemei a szegényre néznek, * és szempillái vizsgálják az emberek fiait.
10:6 Az Úr megvizsgálja az igazat és az istentelent; * ki pedig a gonoszságot szereti, lelkét gyűlöli.
10:7 A bűnösökre tőröket hullat; * tűz és kénkő és viharok szele az ő kelyhük része.
10:8 Mert az Úr igaz, és igazságot szeret, * és igazra néz az ő orcája.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. God is a righteous judge strong, and patient is He not provoked every day?
|
Ant. Tu Dómine.
Psalmus 11 [9]
11:2 Salvum me fac, Dómine, quóniam defécit sanctus: * quóniam diminútæ sunt veritátes a fíliis hóminum.
11:3 Vana locúti sunt unusquísque ad próximum suum: * lábia dolósa, in corde et corde locúti sunt.
11:4 Dispérdat Dóminus univérsa lábia dolósa, * et linguam magníloquam.
11:5 Qui dixérunt: Linguam nostram magnificábimus, lábia nostra a nobis sunt, * quis noster Dóminus est?
11:6 Propter misériam ínopum, et gémitum páuperum, * nunc exsúrgam, dicit Dóminus.
11:6 Ponam in salutári: * fiduciáliter agam in eo.
11:7 Elóquia Dómini, elóquia casta: * argéntum igne examinátum, probátum terræ purgátum séptuplum.
11:8 Tu, Dómine, servábis nos: et custódies nos * a generatióne hac in ætérnum.
11:9 In circúitu ímpii ámbulant: * secúndum altitúdinem tuam multiplicásti fílios hóminum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Thou shalt keep us, O Lord, and preserve us.
Zsoltár 11 [9]
11:2 Szabadíts meg engem, Uram, mert fogynak a szentek; * mert az igazmondás megkevesedett az emberek fiainál.
11:3 Hiúságokat szól ki-ki felebarátjának; * az álnok ajkak kettős szívvel szólanak.
11:4 Veszítse el Isten mind az álnok ajkat * és a kérkedő nyelvet,
11:5 Melyek mondják: Nyelvünket felmagasztaljuk, ajkaink velünk vannak, * kicsoda a mi Urunk?
11:6 A szűkölködők nyomorúsága és a szegények nyögése miatt * majd fölkelek, úgymond az Úr.
11:6 Megszabadítom őket, * s bizalmat gerjesztek bennük.
11:7 Az Úr beszédei tiszta beszédek; * tűzzel megpróbált, a földtől elválasztott, hétszer megtisztított ezüst.
11:8 Te, Uram, megtartasz minket, és megőrzöl minket * e nemzedéktől mindörökké.
11:9 Az istentelenek kerengenek; * a te magas végzésed szerint megsokasítottad az ily emberek fiait.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 12 [10]
12:1 Úsquequo, Dómine, obliviscéris me in finem? * Úsquequo avértis fáciem tuam a me?
12:2 Quámdiu ponam consília in ánima mea, * dolórem in corde meo per diem?
12:3 Úsquequo exaltábitur inimícus meus super me? * réspice, et exáudi me, Dómine, Deus meus.
12:4 Illúmina óculos meos ne umquam obdórmiam in morte: * nequándo dicat inimícus meus: Præválui advérsus eum.
12:5 Qui tríbulant me, exsultábunt si motus fúero: * ego autem in misericórdia tua sperávi.
12:6 Exsultábit cor meum in salutári tuo: cantábo Dómino qui bona tríbuit mihi: * et psallam nómini Dómini altíssimi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 12 [10]
12:1 Uram, meddig feledsz el engem egészen? * Meddig fordítod el tőlem orcádat?
12:2 Meddig tartok még tanácsot lelkemben, * fájdalmat szívemben naponként?
12:3 Meddig emelkedik föl ellenségem fölöttem? * Tekints rám, és hallgass meg engem, Uram, Istenem!
12:4 Világosítsd meg szemeimet, hogy valaha el ne aludjam a halálban, * s valamikor ne mondja ellenségem: Hatalmat vettem rajta;
12:5 Mert akik szorongatnak engem, örvendenek, ha megingattatom. * Én pedig irgalmasságodban bízom;
12:6 Szívem örvend a te szabadításodban; éneklek az Úrnak, ki jót tett velem, * és dicséretet mondok a fölséges Úr nevének.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 13 [11]
13:1 Dixit insípiens in corde suo: * non est Deus.
13:1 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in stúdiis suis: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:2 Dóminus de cælo prospéxit super fílios hóminum, * ut vídeat si est intéllegens, aut requírens Deum.
13:3 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:3 Sepúlcrum patens est guttur eórum: linguis suis dolóse agébant * venénum áspidum sub lábiis eórum.
13:3 Quorum os maledictióne et amaritúdine plenum est: * velóces pedes eórum ad effundéndum sánguinem.
13:3 Contrítio et infelícitas in viis eórum, et viam pacis non cognovérunt: * non est timor Dei ante óculos eórum.
13:4 Nonne cognóscent omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam sicut escam panis?
13:5 Dóminum non invocavérunt, * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
13:6 Quóniam Dóminus in generatióne justa est, consílium ínopis confudístis: * quóniam Dóminus spes ejus est.
13:7 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum avérterit Dóminus captivitátem plebis suæ, exsultábit Jacob, et lætábitur Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 13 [11]
13:1 Mondá az esztelen szívében: * nincs Isten.
13:1 Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:2 Az Úr a mennyből néz az emberek fiaira, * hogy lássa, ha van-e értelmes vagy Istent kereső.
13:3 Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:3 Nyílt sír az ő torkuk; nyelvüket álnokul forgatják, * áspisok mérge vagyon ajkaik alatt.
13:3 Szájuk tele átokkal és keserűséggel; * lábaik gyorsak a vérontásra.
13:3 Romlás és szerencsétlenség vagyon utaikon, és a békesség útját nem ismerik; * nincs az Isten félelme szemeik előtt.
13:4 Vajon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, * kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret?
13:5 Az Urat nem hívták segítségül, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
13:6 Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; a szűkölködő tanácsát megszégyenítettétek, * mivel az Úr az ő reménysége.
13:7 Ki ad Izraelnek Sionból szabadulást? * Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örülni fog Jákob és vigadni Izrael.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 14 [12]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur justítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:3 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:4 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu ejus malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:5 Qui jurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:5 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Tu Dómine servábis nos et custódies nos.
|
Zsoltár 14 [12]
14:1 Uram, ki fog lakni a te hajlékodban? * Vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szívében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:3 és felebarátjának rosszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:4 Ki előtt semmivé lett a gonosztevő, * de ki az istenfélőket dicsőíti;
14:5 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:5 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Thou shalt keep us, O Lord, and preserve us.
|
℣. Memor fui nocte nóminis tui, Dómine.
℟. Et custodívit legem tuam.
|
℣. I have remembered Thy name, O Lord, in the night.
℟. And have kept Thy law.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Jesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.
Lectio 1
Incipit liber Sapiéntiæ
Sap 1:1-4
1 Dilígite justítiam, qui judicátis terram, sentíte de Dómino in bonitáte et in simplicitáte cordis quǽrite illum;
2 Quóniam invenítur ab his qui non tentant illum, appáret autem eis qui fidem habent in illum.
3 Pervérsæ enim cogitatiónes séparant a Deo, probáta autem virtus córripit insipiéntes;
4 Quóniam in malévolam ánimam non introíbit sapiéntia, nec habitábit in córpore súbdito peccátis.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. In princípio Deus ántequam terram fáceret, priúsquam abýssos constitúeret, priúsquam prodúceret fontes aquárum,
* Antequam montes collocaréntur, ante omnes colles generávit me Dóminus.
℣. Quando præparábat cælos, áderam, cum eo cuncta compónens.
℟. Antequam montes collocaréntur, ante omnes colles generávit me Dóminus.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
1. olvasmány
A Bölcsesség könyvének kezdete
Wis 1:1-4
1 Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében!
2 Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát.
3 De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket.
4 Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. God possessed me in the beginning, before He made the earth, before He created the depths, before He caused the fountains of water to spring.
* Before the mountains were settled, before there were any hills, did the Lord beget me.
℣. When He prepared the heavens, I was there with Him, ordering all things.
℟. Before the mountains were settled, before there were any hills, did the Lord beget me.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adjuváre dignétur. Amen.
Lectio 2
Sap 1:5-8
5 Spíritus enim sanctus disciplínæ effúgiet fictum et áuferet se a cogitatiónibus quæ sunt sine intelléctu et corripiétur a superveniénte iniquitáte.
6 Benígnus est enim spíritus sapiéntiæ et non liberábit malédicum a lábiis suis; quóniam renum illíus testis est Deus et cordis illíus scrutátor est verus, et linguæ ejus audítor:
7 Quóniam spíritus Dómini replévit orbem terrárum, et hoc quod cóntinet ómnia, sciéntiam habet vocis.
8 Propter hoc qui lóquitur iníqua non potest latére, nec prætériet illum corrípiens judícium.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Gyrum cæli circuívi sola, et in flúctibus maris ambulávi, in omni gente et in omni pópulo primátum ténui:
* Superbórum et sublímium colla própria virtúte calcávi.
℣. Ego in altíssimis hábito, et thronus meus in colúmna nubis.
℟. Superbórum et sublímium colla própria virtúte calcávi.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
2. olvasmány
Wis 1:5-8
5 Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít.
6 Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait.
7 Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról.
8 Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. I alone compassed the circuit of heaven, and walked on the waves of the sea. In every nation and in every people, I held the first place.
* In the greatness of my strength have I trodden under my feet the necks of such as be haughty and proud.
℣. I dwell in the highest places, and my throne is in a cloudy pillar.
℟. In the greatness of my strength have I trodden under my feet the necks of such as be haughty and proud.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Sap 1:9-11
9 In cogitatiónibus enim ímpii interrogátio erit, sermónum autem illíus audítio ad Deum véniet ad correptiónem iniquitátum illíus;
10 Quóniam auris zeli audit ómnia, et tumúltus murmuratiónum non abscondétur.
11 Custodíte ergo vos a murmuratióne, quæ nihil prodest, et a detractióne párcite linguæ, quóniam sermo obscúrus in vácuum non ibit, os autem quod mentítur occídit ánimam.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Emítte, Dómine, sapiéntiam de sede magnitúdinis tuæ, ut mecum sit et mecum labóret:
* Ut sciam, quid accéptum sit coram te omni témpore.
℣. Da mihi, Dómine, sédium tuárum assistrícem sapiéntiam.
℟. Ut sciam quid accéptum sit coram te omni témpore.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Ut sciam quid accéptum sit coram te omni témpore.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
3. olvasmány
Wis 1:9-11
9 Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket,
10 Hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban.
11 Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O send out wisdom from the throne of thy glory, O Lord, to be with me, and to labour with me,
* That I may know at all times what is pleasing unto thee.
℣. Give me wisdom, O Lord, that sitteth by thy throne.
℟. That I may know at all times what is pleasing unto thee.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. That I may know at all times what is pleasing unto thee.
|
Nocturn II.
Ant. Bonórum meórum.
Psalmus 15 [13]
15:1 Consérva me, Dómine, quóniam sperávi in te. * Dixi Dómino: Deus meus es tu, quóniam bonórum meórum non eges.
15:3 Sanctis, qui sunt in terra ejus, * mirificávit omnes voluntátes meas in eis.
15:4 Multiplicátæ sunt infirmitátes eórum: * póstea acceleravérunt.
15:4 Non congregábo conventícula eórum de sanguínibus, * nec memor ero nóminum eórum per lábia mea.
15:5 Dóminus pars hereditátis meæ, et cálicis mei: * tu es, qui restítues hereditátem meam mihi.
15:6 Funes cecidérunt mihi in præcláris: * étenim heréditas mea præclára est mihi.
15:7 Benedícam Dóminum, qui tríbuit mihi intelléctum: * ínsuper et usque ad noctem increpuérunt me renes mei.
15:8 Providébam Dóminum in conspéctu meo semper: * quóniam a dextris est mihi, ne commóvear.
15:9 Propter hoc lætátum est cor meum, et exsultávit lingua mea: * ínsuper et caro mea requiéscet in spe.
15:10 Quóniam non derelínques ánimam meam in inférno: * nec dabis sanctum tuum vidére corruptiónem.
15:11 Notas mihi fecísti vias vitæ, adimplébis me lætítia cum vultu tuo: * delectatiónes in déxtera tua usque in finem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Bonórum meórum non índiges, in te sperávi, consérva, Dómine.
|
Nocturn II.
Ant. Thou hast no need.
Zsoltár 15 [13]
15:1 Tarts meg engem, Uram, mert benned bíztam. * Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, azért javaimra nincs szükséged.
15:3 A szentekhez, kik az ő földjén vannak, * irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
15:4 Megsokasodott az ő ínségük; * azután siettek.
15:4 Nem hívom egybe gyülekezetüket véráldozatokra, * sem nevüket nem említem ajkaimmal.
15:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem része; * te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
15:6 A sorskötél nekem jelesre esett; * mert jeles örökség jutott nekem.
15:7 Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; * még éjjel is erre intenek engem veséim.
15:8 Szemem előtt viselem az Urat mindenkoron; * mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.
15:9 Ezért örvend szívem és vigad nyelvem; * azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
15:10 Mert lelkemet nem hagyod pokolban, * és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
15:11 Megismertetted velem az élet utait, betöltesz engem örömmel, a te orcáddal, * jobbodnál mindvégig gyönyörűség vagyon.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Thou hast no need of my goods, in Thee do I put my trust, preserve me, O Lord.
|
Ant. Propter verba.
Psalmus 16 [14]
16:1 Exáudi, Dómine, justítiam meam: * inténde deprecatiónem meam.
16:1 Áuribus pércipe oratiónem meam, * non in lábiis dolósis.
16:2 De vultu tuo judícium meum pródeat: * óculi tui vídeant æquitátes.
16:3 Probásti cor meum, et visitásti nocte: * igne me examinásti, et non est invénta in me iníquitas.
16:4 Ut non loquátur os meum ópera hóminum: * propter verba labiórum tuórum ego custodívi vias duras.
16:5 Pérfice gressus meos in sémitis tuis: * ut non moveántur vestígia mea.
16:6 Ego clamávi, quóniam exaudísti me, Deus: * inclína aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
16:7 Mirífica misericórdias tuas, * qui salvos facis sperántes in te.
16:8 A resisténtibus déxteræ tuæ custódi me, * ut pupíllam óculi.
16:9 Sub umbra alárum tuárum prótege me: * a fácie impiórum qui me afflixérunt.
16:10 Inimíci mei ánimam meam circumdedérunt, ádipem suum conclusérunt: * os eórum locútum est supérbiam.
16:11 Proiciéntes me nunc circumdedérunt me: * óculos suos statuérunt declináre in terram.
16:12 Suscepérunt me sicut leo parátus ad prædam: * et sicut cátulus leónis hábitans in ábditis.
16:13 Exsúrge, Dómine, prǽveni eum, et supplánta eum: * éripe ánimam meam ab ímpio, frámeam tuam ab inimícis manus tuæ.
16:14 Dómine, a paucis de terra dívide eos in vita eórum: * de abscónditis tuis adimplétus est venter eórum.
16:14 Saturáti sunt fíliis: * et dimisérunt relíquias suas párvulis suis.
16:15 Ego autem in justítia apparébo conspéctui tuo: * satiábor cum apparúerit glória tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Propter verba labiórum tuórum ego custodívi vias duras.
|
Ant. By the words.
Zsoltár 16 [14]
16:1 Hallgasd meg, Uram, igazságomat, * figyelmezz könyörgésemre.
16:1 Vedd füleidbe imádságomat * az álnokság nélküli ajkakból.
16:2 Tőled jöjjön ítéletem; * a te szemeid lássák az igazságot.
16:3 Megvizsgáltad szívemet és meglátogattad éjjel; * tűzzel próbáltál meg engem, és gonoszság nem találtatott bennem.
16:4 Hogy szájam ne beszélje az emberek cselekedeteit, * kemény utakon maradtam a te ajkaid igéi miatt.
16:5 Erősítsd meg lépéseimet a te ösvényeiden, * hogy ne ingadozzanak lábaim.
16:6 Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten; * hajtsd hozzám füledet, és hallgasd meg beszédemet.
16:7 Mutasd meg csodálatos irgalmadat, * ki megszabadítod a benned bízókat.
16:8 A jobbod ellen állóktól őrizz meg engem, * mint szemed fényét;
16:9 Szárnyaid árnyéka alatt oltalmazz meg engem, * az istentelenek orcájától, kik engem nyomorgatnak.
16:10 Ellenségeim körülvették lelkemet, bezárták szívüket; * szájuk kevélységet szólott.
16:11 Megvetvén engem, most körülvettek; * elvégezték, hogy szemeiket földre sütik;
16:12 Körülfogtak engem, mint a ragadományra készült oroszlán; * és mint a rejtekben lakó oroszlánkölyök.
16:13 Kelj föl, Uram, vedd elejét és ejtsd meg őt; * ragadd ki lelkemet az istentelentől, a te kezed ellenségeitől.
16:14 Uram, a kevesektől a földön válaszd el őket életükben. * Elrejtett kincseiddel betelt hasuk;
16:14 Bővelkednek magzatokkal, * s amijük fennmarad, kisdedeiknek hagyják.
16:15 Én pedig igazságban jelenek meg színed előtt; * megelégszem, mikor meg fog jelenni a te dicsőséged.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. By the words of Thy lips I have kept me to strait paths.
|
Ant. Díligam te. ‡
Psalmus 17 [15]
17:2 Díligam te, ‡ Dómine, fortitúdo mea: * Dóminus firmaméntum meum, et refúgium meum, et liberátor meus.
17:3 Deus meus adjútor meus, * et sperábo in eum.
17:3 Protéctor meus, et cornu salútis meæ, * et suscéptor meus.
17:4 Laudans invocábo Dóminum: * et ab inimícis meis salvus ero.
17:5 Circumdedérunt me dolóres mortis: * et torréntes iniquitátis conturbavérunt me.
17:6 Dolóres inférni circumdedérunt me: * præoccupavérunt me láquei mortis.
17:7 In tribulatióne mea invocávi Dóminum, * et ad Deum meum clamávi.
17:7 Et exaudívit de templo sancto suo vocem meam: * et clamor meus in conspéctu ejus, introívit in aures ejus.
17:8 Commóta est, et contrémuit terra: * fundaménta móntium conturbáta sunt, et commóta sunt, quóniam irátus est eis.
17:9 Ascéndit fumus in ira ejus: et ignis a fácie ejus exársit: * carbónes succénsi sunt ab eo.
17:10 Inclinávit cælos, et descéndit: * et calígo sub pédibus ejus.
17:11 Et ascéndit super Chérubim, et volávit: * volávit super pennas ventórum.
17:12 Et pósuit ténebras latíbulum suum, in circúitu ejus tabernáculum ejus: * tenebrósa aqua in núbibus áëris.
17:13 Præ fulgóre in conspéctu ejus nubes transiérunt, * grando et carbónes ignis.
17:14 Et intónuit de cælo Dóminus, et Altíssimus dedit vocem suam: * grando et carbónes ignis.
17:15 Et misit sagíttas suas, et dissipávit eos: * fúlgura multiplicávit, et conturbávit eos.
17:16 Et apparuérunt fontes aquárum, * et reveláta sunt fundaménta orbis terrárum:
17:16 Ab increpatióne tua, Dómine, * ab inspiratióne spíritus iræ tuæ.
17:17 Misit de summo, et accépit me: * et assúmpsit me de aquis multis.
17:18 Erípuit me de inimícis meis fortíssimis, et ab his qui odérunt me: * quóniam confortáti sunt super me.
17:19 Prævenérunt me in die afflictiónis meæ: * et factus est Dóminus protéctor meus.
17:20 Et edúxit me in latitúdinem: * salvum me fecit, quóniam vóluit me.
17:21 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum retríbuet mihi:
17:22 Quia custodívi vias Dómini, * nec ímpie gessi a Deo meo.
17:23 Quóniam ómnia judícia ejus in conspéctu meo: * et justítias ejus non répuli a me.
17:24 Et ero immaculátus cum eo: * et observábo me ab iniquitáte mea.
17:25 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum in conspéctu oculórum ejus.
17:26 Cum sancto sanctus eris, * et cum viro innocénte ínnocens eris:
17:27 Et cum elécto eléctus eris: * et cum pervérso pervertéris.
17:28 Quóniam tu pópulum húmilem salvum fácies: * et óculos superbórum humiliábis.
17:29 Quóniam tu illúminas lucérnam meam, Dómine: * Deus meus, illúmina ténebras meas.
17:30 Quóniam in te erípiar a tentatióne, * et in Deo meo transgrédiar murum.
17:31 Deus meus, impollúta via ejus: elóquia Dómini igne examináta: * protéctor est ómnium sperántium in se.
17:32 Quóniam quis Deus præter Dóminum? * aut quis Deus præter Deum nostrum?
17:33 Deus, qui præcínxit me virtúte: * et pósuit immaculátam viam meam.
17:34 Qui perfécit pedes meos tamquam cervórum, * et super excélsa státuens me.
17:35 Qui docet manus meas ad prǽlium: * et posuísti, ut arcum ǽreum, brácchia mea.
17:36 Et dedísti mihi protectiónem salútis tuæ: * et déxtera tua suscépit me:
17:36 Et disciplína tua corréxit me in finem: * et disciplína tua ipsa me docébit.
17:37 Dilatásti gressus meos subtus me: * et non sunt infirmáta vestígia mea:
17:38 Pérsequar inimícos meos et comprehéndam illos: * et non convértar, donec defíciant.
17:39 Confríngam illos, nec póterunt stare: * cadent subtus pedes meos.
17:40 Et præcinxísti me virtúte ad bellum: * et supplantásti insurgéntes in me subtus me.
17:41 Et inimícos meos dedísti mihi dorsum, * et odiéntes me disperdidísti.
17:42 Clamavérunt, nec erat qui salvos fáceret ad Dóminum: * nec exaudívit eos.
17:43 Et commínuam illos, ut púlverem ante fáciem venti: * ut lutum plateárum delébo eos.
17:44 Erípies me de contradictiónibus pópuli: * constítues me in caput géntium.
17:45 Pópulus quem non cognóvi servívit mihi: * in audítu auris obedívit mihi.
17:46 Fílii aliéni mentíti sunt mihi, * fílii aliéni inveteráti sunt, et claudicavérunt a sémitis suis.
17:47 Vivit Dóminus, et benedíctus Deus meus: * et exaltétur Deus salútis meæ.
17:48 Deus, qui das vindíctas mihi, et subdis pópulos sub me: * liberátor meus de inimícis meis iracúndis.
17:49 Et ab insurgéntibus in me exaltábis me: * a viro iníquo erípies me.
17:50 Proptérea confitébor tibi in natiónibus, Dómine: * et nómini tuo psalmum dicam.
17:51 Magníficans salútes Regis ejus, et fáciens misericórdiam Christo suo David: * et sémini ejus usque in sǽculum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Díligam te Dómine virtus mea.
|
Ant. I will love Thee.
Zsoltár 17 [15]
17:2 Szeretlek téged, Uram, én erősségem. * Az Úr az én erősségem, oltalmam és szabadítóm;
17:3 Istenem az én segítőm, * és benne bízom;
17:3 én oltalmazóm, és szabadulásom szarva * és pártfogóm.
17:4 Dicsérve segítségül hívom az Urat, * és ellenségeimtől megszabadulok.
17:5 Körülvettek engem a halál fájdalmai, * és a gonoszság árjai megháborítottak engem.
17:6 A pokol fájdalmai megkörnyeztek engem; * elővettek a halál tőrei.
17:7 Szorultságomban segítségül hívtam az Urat, * és az én Istenemhez kiáltottam:
17:7 és meghallgatá szómat az ő szent templomából; * és színe előtt való kiáltásom füleibe jutott.
17:8 Megindult és megrendült a föld, * a hegyek alapjai megrázkódtak és ingadoztak, mert haragudott rájuk.
17:9 Füst ment föl az ő haragjában, és tűz gyulladott orcájától; * a holtszenek meggyulladtak attól.
17:10 Meghajtotta az egeket, és leszállott; * és homály volt lábai alatt.
17:11 És a kerubok fölé ment, és szállott, * röpült a szelek szárnyain.
17:12 Rejtekévé tette a sötétséget, körüle sátorává * a sötétes vizet az ég felhőiben.
17:13 A színe előtti villogástól szakadoztak a felhők, * a jégeső és parázstűz.
17:14 És az Úr dörgött az égből, és a Fölséges szózatát adta, * jégesőt és parázstüzet.
17:15 És kibocsátá nyilait, és elszéleszté őket, * a villámokat megsokasította, és megzavará őket.
17:16 És meglátszottak a vizek forrásai, * s fölfedettek a földkerekség alapjai
17:16 A te dorgálásodtól, Uram, * a te haragod szelének fúvásától.
17:17 Elküldött a magasból, és felvőn engem, * és felvona engem a sok vízből.
17:18 Megmentett engem igen erős elleneimtől, és azoktól, kik engem gyűlöltek; * mert hatalmat vettek rajtam.
17:19 Megelőztek nyomorúságom napján; * és az Úr lőn oltalmam.
17:20 És kivezetett engem a térségre; * megszabadított, mert kedvelt engem.
17:21 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint fog jutalmazni engem;
17:22 Mert megőriztem az Úr utait, * és istentelenül nem cselekedtem Istenem ellen.
17:23 Mivel minden ítélete szemem előtt vagyon, * és az ő igazságát nem taszítottam el magamtól.
17:24 És ártatlan leszek előtte, * és őrizkedni fogok gonoszságomtól.
17:25 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint az ő szemei láttára.
17:26 A szenttel szent leszel, * és az ártatlan férfiúval ártatlan leszel.
17:27 A választottal választott leszel, * és az elvetemülttel elvetemedel.
17:28 Mert te az alázatos népet megmented, * és a kevélyek szemeit megalázod.
17:29 Mert te, Uram, megvilágosítod szövétnekemet; * én Istenem, világosítsd meg sötétségemet.
17:30 Mert teáltalad menekedem meg a kísértettől, * és Istenemmel átmegyek a kőfalon.
17:31 Az én Istenem útja fertőzetlen; az Úr beszédei tűzzel megpróbáltattak; * ő minden benne bízónak oltalmazója.
17:32 Mert kicsoda Isten az Úron kívül? * Vagy kicsoda Isten a mi Istenünkön kívül?
17:33 Isten az, ki körülvett engem erősséggel, * és feddhetetlenné tette utamat;
17:34 Ki olyanokká tette lábaimat, mint a szarvasokéi, * és magas helyre állított engem;
17:35 Ki harcra tanítja kezeimet, * és karjaimat olyanokká tette, mint a rézíjat.
17:36 És nekem adtad szabadításod oltalmát, * és jobbod fölemelt engem;
17:36 és fegyelmed végre megigazított engem, * és fegyelmed megtanít engem.
17:37 Tért adtál lépéseimnek alattam; * és nem erőtlenedtek el lábaim.
17:38 Űzőbe veszem ellenségeimet, és megfogom őket, * és nem térek vissza, míg el nem fogynak.
17:39 Összetöröm őket, és föl nem kelhetnek; * lábaim alá fognak esni.
17:40 Felöveztél engem erősséggel a harcra, * és alám vetetted az ellenem támadókat.
17:41 Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, * és gyűlölőimet elvesztetted.
17:42 Kiáltottak, és nem volt, ki megszabadítsa, az Úrhoz (kiáltottak) , * és nem hallgatta meg őket.
17:43 És összetöröm őket, mint a port szélnek eresztem, * mint az utcák sarát eltiprom őket.
17:44 Megmentesz engem a nép ellenmondásaitól; * nemzetek fejévé rendelsz engem.
17:45 A nép, melyet nem ismertem, szolgál nekem; * hallván füle, engedelmeskedett nekem.
17:46 Az idegen fiak hazudtak nekem, * az idegen fiak megrögzöttek, és elsántikáltak ösvényeikről.
17:47 Él az Úr, és áldott legyen az én Istenem, * és magasztaltassék föl az én szabadulásom Istene.
17:48 Isten, ki bosszúállást adsz nekem, a népeket alám veted, * én szabadítóm haragos ellenségeimtől;
17:49 Az ellenem támadók fölött felmagasztalsz engem, * az igaztalan férfiútól megmentesz engem.
17:50 Azért hálát adok neked, Uram, a népek között, * és a te nevednek dicséretet mondok;
17:51 Ki magasztossá tette az ő királya szabadulását, és irgalmasságot cselekedett fölkentjével, Dáviddal, * és az ő ivadékával mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. I will love Thee O Lord, my strength.
|
℣. Quóniam illúminas lucérnam meam, Dómine.
℟. Deus meus illúmina ténebras meas.
|
℣. For Thou lightest my candle, O Lord.
℟. My God, enlighten my darkness.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.
Lectio 4
Ex libro Officiórum sancti Ambrósii Epíscopi
Lib. 1. Cap. 28 et 29
Magnus justítiæ splendor, quæ áliis pótius nata quam sibi, communitátem et societátem nostram ádjuvat, excelsitátem tenet, ut suo judício ómnia subjécta hábeat, opem áliis ferat, pecúniam cónferat, offícia non ábnuat, perícula suscípiat aliéna. Quis non cúperet hanc virtútis arcem tenére, nisi prima avarítia infirmáret atque inflécteret tantæ virtútis vigórem? Etenim dum augére opes, aggregáre pecúnias, occupáre terras possessiónibus cúpimus, præstáre divítiis; justítiæ formam exúimus, beneficéntiam commúnem amíttimus.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Da mihi, Dómine, sédium tuárum assistrícem sapiéntiam, et noli me reprobáre a púeris tuis:
* Quóniam servus tuus sum ego, et fílius ancíllæ tuæ.
℣. Mitte illam de sede magnitúdinis tuæ, ut mecum sit et mecum labóret.
℟. Quóniam servus tuus sum ego, et fílius ancíllæ tuæ.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
4. olvasmány
From the Book of St. Ambrose, Bishop of Milan, "On Offices."
Bk. i. c. 28
Great is the glory of justice. She liveth for others rather than for herself. By her our commonwealth and fellowship are holpen. She holdeth such a pre-eminence that all things are subject unto her judgment. She helpeth others. She giveth wealth. She refuseth not to labour. She taketh upon her the dangers of others. Who would not desire to hold this castle of power and courage, if the covetousness of our first parents had not weakened and distorted the strength of our nerve But so it is, that, while we are fain to increase wealth, to put by money, to add lands to our possessions, or to make show of our abundance, we put off the image of justice, and lose charity toward our brethren.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Give me wisdom, O Lord, that sitteth by thy throne, and reject me not from among thy children.
* For I am thy servant and son of thine handmaid.
℣. O send her out from the throne of thy glory, to be with me and to labour with me.
℟. For I am thy servant and son of thine handmaid.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.
Lectio 5
Quanta autem justítia sit, ex hoc intélligi potest, quod nec locis, nec persónis, nec tempóribus excípitur, quæ étiam hóstibus reservátur: ut si constitútus sit cum hoste aut locus aut dies prǽlio, advérsus justítiam putétur aut loco præveníre aut témpore. Interest enim utrum áliquis pugna áliqua et conflíctu gravi capiátur, an superióre grátia, vel áliquo evéntu. Si ergo in bello justítia valet, quanto magis in pace servánda est?
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Inítium sapiéntiæ timor Dómini:
* Intelléctus bonus ómnibus faciéntibus eum: laudátio ejus manet in sǽculum sǽculi.
℣. Diléctio illíus custódia legum est: quia omnis sapiéntia timor Dómini.
℟. Intelléctus bonus ómnibus faciéntibus eum: laudátio ejus manet in sǽculum sǽculi.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
5. olvasmány
How far-spreading is the field of justice appeareth by this, that there is excepted therefrom no place, person, or time, nay, she hath to do even as regards enemies, for if one be agreed with his enemy of a certain place, or day for battle, it should be deemed unjust to fall on him beforehand, at some other place, or time. For it is a very different thing, whether one get the better of another in a hard fight, or by skill, or by accident. If therefore in war justice hath place, how much more is she to be observed in time of peace
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The fear of the Lord is the beginning of wisdom.
* A good understanding have all they that do His commandments. His praise endureth for ever.
℣. Love is the keeping of her laws, for all wisdom is the fear of the Lord.
℟. A good understanding have all they that do His commandments. His praise endureth for ever.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.
Lectio 6
Fundaméntum ergo est justítiæ fides. Justórum enim corda meditántur fidem: et qui se justus accúsat, justítiam supra fidem cóllocat. Nam tunc justítia ejus appáret, si vera fateátur. Dénique et Dóminus per Isaíam: Ecce, inquit, mitto lápidem in fundaméntum Sion: id est, Christum in fundaméntum Ecclésiæ. Fides enim ómnium Christus: Ecclésia autem quædam forma justítiæ est, commúne jus ómnium: in commúne orat, in commúne operátur, in commúne tentátur. Dénique qui seípsum sibi ábnegat, ipse justus, ipse dignus Christo est. Ideo et Paulus fundaméntum pósuit Christum, ut supra eum ópera justítiæ locarémus, quia fides fundaméntum est.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Verbum iníquum et dolósum longe fac a me, Dómine:
* Divítias et paupertátem ne déderis mihi, sed tantum víctui meo tríbue necessária.
℣. Duo rogávi te, ne déneges mihi ántequam móriar.
℟. Divítias et paupertátem ne déderis mihi, sed tantum víctui meo tríbue necessária.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Divítias et paupertátem ne déderis mihi, sed tantum víctui meo tríbue necessária.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
6. olvasmány
Honour is the foundation of justice. The thoughts in the hearts of just men are honourable thoughts and when the just man accuseth himself, it is honour that bringeth him to that just deed. Then is his justice made manifest by his honourable avowal. The Lord saith by Isaiah " Behold, I lay in Zion a foundation-stone" xxviii. 16, that is to say, He giveth Christ unto the Church to be her foundation. Christ is the true honour for all men, and the Church is as it were a figure of justice, being a commonwealth wherein all have rights, and which worketh as one, and suffereth as one. Whosoever denieth himself, the same is just, and worthy of Christ. Therefore also Paul saith " Other foundation can no man lay than that is laid, which is Jesus Christ " I Cor. iii. 11 , and upon that foundation is it, that every building of justice must be raised. For the spirit of Christ is the true spirit of honour which is the foundation whereon justice resteth.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Lord, remove far from me vanity and lies.
* Give me neither poverty nor riches, but feed me with food convenient for me.
℣. Two things have I required of thee; deny me them not before I die.
℟. Give me neither poverty nor riches, but feed me with food convenient for me.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Give me neither poverty nor riches, but feed me with food convenient for me.
|
Nocturn III.
Ant. Non sunt loquélæ.
Psalmus 18 [16]
18:2 Cæli enárrant glóriam Dei: * et ópera mánuum ejus annúntiat firmaméntum.
18:3 Dies diéi erúctat verbum, * et nox nocti índicat sciéntiam.
18:4 Non sunt loquélæ, neque sermónes, * quorum non audiántur voces eórum.
18:5 In omnem terram exívit sonus eórum: * et in fines orbis terræ verba eórum.
18:6 In sole pósuit tabernáculum suum: * et ipse tamquam sponsus procédens de thálamo suo:
18:6 Exsultávit ut gigas ad curréndam viam, * a summo cælo egréssio ejus:
18:7 Et occúrsus ejus usque ad summum ejus: * nec est qui se abscóndat a calóre ejus.
18:8 Lex Dómini immaculáta, convértens ánimas: * testimónium Dómini fidéle, sapiéntiam præstans párvulis.
18:9 Justítiæ Dómini rectæ, lætificántes corda: * præcéptum Dómini lúcidum, illúminans óculos.
18:10 Timor Dómini sanctus, pérmanens in sǽculum sǽculi: * judícia Dómini vera, justificáta in semetípsa.
18:11 Desiderabília super aurum et lápidem pretiósum multum: * et dulcióra super mel et favum.
18:12 Étenim servus tuus custódit ea, * in custodiéndis illis retribútio multa.
18:13 Delícta quis intéllegit? ab occúltis meis munda me: * et ab aliénis parce servo tuo.
18:14 Si mei non fúerint domináti, tunc immaculátus ero: * et emundábor a delícto máximo.
18:15 Et erunt ut compláceant elóquia oris mei: * et meditátio cordis mei in conspéctu tuo semper.
18:15 Dómine, adjútor meus, * et redémptor meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Non sunt loquélæ neque sermónes quorum non audiántur voces eórum.
|
Nocturn III.
Ant. There is no speech.
Zsoltár 18 [16]
18:2 Az egek beszélik Isten dicsőségét, * és az ő kezei alkotmányát hirdeti az égboltozat.
18:3 Ezt beszéli a nap a jövő napnak, * erre tanítja az éj a jövő éjt.
18:4 Nincs nyelv, sem beszéd, * melyen nem hallatnék az ő szavuk;
18:5 Egész földre elhat az ő szózatuk, * és a földkerekség határaira igéjük.
18:6 Az egekben vagyon helyezve a nap sátora, * melyből, mint a vőlegény az ő terméből, kilépvén,
18:6 örömmel futja pályáját, mint a hős. * Kijövete az ég egyik véghatárától,
18:7 és járása másik végéig, * és nincs, ki elrejtse magát hevétől.
18:8 Az Úr törvénye hiba nélkül való, lelkeket térítő; * az Úr bizonyságtétele hű, bölcsességet adó a kisdedeknek.
18:9 Az Úr rendelései egyenesek, szíveket vigasztalók; * az Úr parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.
18:10 Az Úr félelme szent, megmaradó örökkön-örökké, * az Úr ítéletei igazak, igazolvák önmagukban.
18:11 Kívánatosabbak az aranynál és sok drágakőnél, * és édesebbek a színméznél és a lépesméznél.
18:12 A te szolgád meg is tartja azokat, * megtartásukban sok a jutalom.
18:13 De a vétkeket ki veszi észre? Az én titkos bűneimtől tisztíts meg engem, * és az idegenektől szabadítsd meg szolgádat.
18:14 Ha nem uralkodnak rajtam, akkor hiba nélkül leszek, * és nagy vétkektől tisztulok meg.
18:15 És kedvesek lesznek az én szám beszédei, * és szívem elmélkedése előtted lesz mindenkoron,
18:15 Uram, én segítőm * és megváltóm.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. There is no speech nor language where their voice is not heard.
|
Ant. Exáudiat. ‡
Psalmus 19 [17]
19:2 Exáudiat ‡ te Dóminus in die tribulatiónis: * prótegat te nomen Dei Jacob.
19:3 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:4 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:5 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:6 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:7 Ímpleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ ejus.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine, salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis.
|
Ant. The Lord.
Zsoltár 19 [17]
19:2 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:3 Küldjön neked segítséget a szenthelyről; * és Sionból védelmezzen téged.
19:4 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égőáldozatod legyen kövér.
19:5 Cselekedjék veled szíved szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:6 Örvendeni fogunk szabadulásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:7 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az ő fölkentjét;
19:7 Meghallgatja őt szent egéből, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ők megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram, tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket azon a napon, melyen segítségül hívunk téged.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The Lord hear thee in the day of trouble.
|
Ant. Dómine. ‡
Psalmus 20 [18]
20:2 Dómine, ‡ in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:3 Desidérium cordis ejus tribuísti ei: * et voluntáte labiórum ejus non fraudásti eum.
20:4 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
20:5 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
20:6 Magna est glória ejus in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:7 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sǽculum sǽculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:8 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:9 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:10 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:11 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:12 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:13 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:14 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dómine in virtúte tua lætábitur rex.
|
Ant. The king.
Zsoltár 20 [18]
20:2 Uram, a te erődben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:3 Szíve kívánságát megadtad neki, * és ajkai óhajtását nem tagadtad meg tőle.
20:4 Mert megelőzted őt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakőből.
20:5 Életet kért tőled, * és napok hosszaságát adtad neki örökké, és mindörökkön-örökké.
20:6 Nagy az ő dicsősége a te szabadításodban; * dicsőséget és nagy ékességet teszel rája.
20:7 Mert áldássá teszed őt mindörökkön-örökké; * megvigasztalod őt a te színed örömével.
20:8 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:9 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, akik téged gyűlölnek.
20:10 Hasonlókká teszed őket a tüzes kemencéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja őket haragjában, és tűz emészti meg őket.
20:11 Gyümölcsüket a földről elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közül.
20:12 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:13 Mert hátat fordítani kényszeríted őket, * orcájukra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:14 Magasztaltassál föl, Uram, a te erődben, * hogy énekeljük és zengjük erődet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The king shall joy in Thy strength, O Lord.
|
℣. Exaltáre Dómine in virtúte tua.
℟. Cantábimus et psallémus virtútes tuas.
|
℣. Be Thou exalted, O Lord, in Thine own strength.
℟. We will sing and praise Thy power.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.
Lectio 7
Léctio sancti Evangélii secúndum Lucam
Luc 10:23-37
In illo témpore: Dixit Jesus discípulis suis: Beáti óculi qui vident quæ vos vidétis; dico enim vobis quod multi prophétæ et reges voluérunt vidére quæ vos vidétis, et non vidérunt. Et réliqua.
Homilía sancti Bedæ Venerábilis Presbýteri
Liber 3, cap. 43 in Lucæ 10
Non óculi scribárum et pharisæórum, qui corpus tantum Dómini vidére; sed illi beáti óculi, qui ejus possunt cognóscere sacraménta, de quibus dícitur: Et revelásti ea párvulis. Beáti óculi parvulórum, quibus et se et Patrem Fílius reveláre dignátur. Abraham exsultávit ut vidéret diem Christi; et vidit, et gavísus est. Isaías quoque, et Michǽas, et multi álii prophétæ vidérunt glóriam Dómini, qui et proptérea Vidéntes sunt appelláti; sed hi omnes, a longe aspiciéntes et salutántes, per spéculum et in ænígmate vidérunt.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Dómine, Pater et Deus vitæ meæ, ne derelínquas me in cogitátu malígno: extolléntiam oculórum meórum ne déderis mihi, et desidérium malígnum avérte a me, Dómine; aufer a me concupiscéntiam,
* Et ánimo irreverénti et infruníto ne tradas me, Dómine.
℣. Ne derelínquas me, Dómine, ne accréscant ignorántiæ meæ, nec multiplicéntur delícta mea.
℟. Et ánimo irreverénti et infruníto ne tradas me, Dómine.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.
7. olvasmány
Evangélium szent Lukács Evangélista kőnyvéből
Luke 10:23-37
At that time Jesus said unto His disciples Blessed are the eyes which see the things that ye see. For I tell you that many prophets and kings have desired to see those things which ye see, and have not seen them. And so on.
Homily by the Venerable Bede, Priest at Jarrow.
Bk. iii. ch. 43 on Luke x.
Blessed were the eyes not of Scribes and Pharisees, which saw but the Body of the Lord, but those eyes, eyes blessed indeed, which were able to see those things whereof it is written "Thou hast hid these things from the wise and prudent, and hast revealed them unto babes." Blessed are the eyes of those little ones unto whom it seemeth good in the eyes of the Son to reveal Himself and the Father also. Abraham rejoiced to see the day of Christ and he saw it, and was glad. John viii. 56. Isaiah, and Micah, and many among the Prophets, saw the glory of the Lord, wherefore also they be called Seers, but all they beheld it and hailed it afar off, seeing but as through a glass, darkly. (1 Cor. xiii. 12.)
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O Lord, Father and God of my life, leave me not to evil counsels; give me not a proud look, but turn away from me an haughty mind, O Lord turn away from me concupiscence,
* And give me not over unto an impudent and froward mind, O Lord!
℣. Leave me not, O Lord, lest mine ignorance increase, and my sins abound.
℟. And give me not over unto an impudent and froward mind, O Lord.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.
Lectio 8
Apóstoli autem, in præsentiárum habéntes Dóminum, convescentésque ei, et quæcúmque voluíssent interrogándo discéntes, nequáquam per Angelos aut várias visiónum spécies opus habébant docéri. Quos vero Lucas multos prophétas et reges dicit, Matthǽus apértius prophétas et justos appéllat. Ipse sunt enim reges magni; quia tentatiónum suárum mótibus non consentiéndo succúmbere, sed regéndo præésse novérunt.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Duo Séraphim clamábant alter ad álterum:
* Sanctus, sanctus, sanctus Dóminus Deus Sábaoth: * Plena est omnis terra glória ejus.
℣. Tres sunt qui testimónium dant in cælo: Pater, Verbum, et Spíritus Sanctus: et hi tres unum sunt.
℟. Sanctus, sanctus, sanctus Dóminus Deus Sábaoth.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Plena est omnis terra glória ejus.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.
8. olvasmány
Otherwise were the Apostles, who saw the Lord face to Face, eating with Him, and learning from Him by asking whatsoever they listed. For them there was no need to be taught by Angels, or the shifting fabric of visions. They whom Luke doth call Prophets and kings, Matthew nameth as "Prophets and righteous men" xiii. 17. Righteous men are indeed mighty kings, who know how to lord it over their own rebellious temptations, instead of falling under them to become their slaves.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. One Seraph cried unto another:
* Holy, Holy, Holy is the Lord God of hosts; the whole earth is full of His glory.
℣. There are Three That bear record in heaven: the Father, the Word, and the Holy Ghost, and these Three are One.
℟. Holy, Holy, Holy is the Lord God of hosts.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. The whole earth is full of His glory.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.
Lectio 9
Et ecce quidam legisperítus surréxit, tentans eum et dicens: Magíster, quid faciéndo vitam ætérnam possidébo? Legisperítus, qui de vita ætérna Dóminum tentans intérrogat, occasiónem, ut reor, tentándi de ipsis Dómini sermónibus sumpsit, ubi ait: Gaudéte autem quod nómina vestra scripta sunt in cælis. Sed ipsa sua tentatióne declárat quam vera sit illa Dómini conféssio, qua Patri lóquitur: Quod abscondísti hæc a sapiéntibus, et prudéntibus, et revelásti ea párvulis.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória munerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
9. olvasmány
"And, behold, a certain lawyer stood up, and tempted Him, saying Master, what shall I do to inherit eternal life?" This lawyer, who stood up to ask the Lord a tempting question touching eternal life, took the subject of his asking, as I think, from the words which the Lord had just uttered, when He said "Rejoice, because your names are written in heaven". But his attempt was a proof of the truth of that which the Lord immediately added "I thank thee, O Father, Lord of heaven and earth, that Thou hast hid these things from the wise and prudent, and hast revealed them unto babes!"
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens et miséricors Deus, de cujus múnere venit, ut tibi a fidélibus tuis digne et laudabíliter serviátur: tríbue, quǽsumus, nobis; ut ad promissiónes tuas sine offensióne currámus.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Almighty and merciful God, of Whose only gift it cometh that thy faithful people do unto thee true and laudable service, grant, we beseech thee, that we may so faithfully serve thee in this life, that we fail not finally to attain thy heavenly promises.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|